A légzőrendszer legfontosabb szerepe a szervezetben a gázcsere biztosítása, vagyis az oxigén felvétele és a szén-dioxid leadása. A légáram útja az orrból a garatba vezet: ez a szakasz és az orrmelléküregek alkotják a felső légutakat. Az alsó légút a gégével kezdődik, majd a légcsővel folytatódik. A légcső a mellkasban jobb és bal oldali főhörgőkre oszlik, és belép a tüdőbe. Ha a légutak jellemzőit tovább vizsgáljuk, négy különleges rekorddal is találkozhatunk.
A főhörgők a tüdőben először a lebenyeknek, majd a szegmentumoknak megfelelően ágakra oszlanak. A jobb tüdő három, a bal pedig két lebenyből áll, mert a szív döntően a baloldalon helyezkedik el. A szegmentumok száma mindkét tüdőben tíz. Az ágak további ágakban, azaz hörgőkben, hörgőcskékben folytatódnak, hogy eljussanak a légút végén található tüdőhólyagocskákhoz.
Az elágazó rendszer teljes hosszúsága a felnőttek tüdejében eléri a 2,4 kilométert.
A tüdőhólyagocskák, az alveolusok méretei még meghökkentőbbek. A két tüdőben 300-500 millió ilyen kis szerkezet található, melyek apró zsákokra emlékeztetnek. Az alveolusok hámrétege a hajszálerek, a kapillárisok falával érintkezik, ez biztosítja az elhasznált levegő szén-dioxid tartalmának leadását és az oxigén felvételét.
A léghólyagocskák tagolt szerkezetének köszönhetően igen nagy légzőfelület jön létre, melynek teljes felszíne a felnőtt ember tüdejében 70-100 négyzetmétert tesz ki, ami megfelel egy fél teniszpálya területének.
Az alsó légutakat elérő ártalom hatására a tagolt felszínen károsodás léphet fel. Az apró hólyagocskák kevésbé osztott falú, nagyobb hólyagokká olvadnak össze, jelentősen csökkentve a gázcserére alkalmas felületet. Gyógyszeres kezelés, vagy akár életmódunk megválasztása során fontos cél, hogy az akut vagy krónikus légúti megbetegedést elkerüljük, a kialakult kórkép esetén pedig minél inkább óvjuk az alsó légutakat, végső soron tehát a léghólyagocskákat.
Aki úgy gondolja, a hihetetlennek tűnő méreteket a tüdőben már nem lehet felülmúlni, téved. A legmeglepőbb adattal a léghólyagocskákhoz futó kapillárisok szolgálnak.
Egyes vizsgálatok szerint a hajszálerek összesített hossza megközelíti a 7000 kilométert.
Földrajzi értelemben ez nagyobb hosszúságot jelent, mint Budapest légvonalbeli távolsága a Mount Everesttől.
A tüdő tevékenysége azonban nem merül ki az oxigén felvételében és leadásában, szerepe ennél sokkal komplexebb. A tüdő összetett működésének tanulmányozása legalább annyi meglepő részletre derített fényt, mint amennyit a tüdő anatómiájának puszta számai mutatnak.